Ismerje meg Ábrányi Ágnest, az Ági-Fon alapító audiológusát!

Interjú: Puha Andrea

Ábrányi Ágnes, audiológus: ,,Meglepő, de nem azért fejlődött ki a koponyánkon a 2 fülkagyló, hogy tartsa a kalapot és a szemüveget!”

Ábrányi Ágnessel beszélgetve az az érzés kerít a hatalmába, hogy körülötte mindig pezseg az élet. Ha valaki, ő biztosan ismeri a kortalanság receptjét. Az Ági-Fon Kft. szakmai vezetője, fiával együtt ügyvezetője.

Az esetében igaz lehet az az állítás, hogy már a sors is úgy akarta, hogy audiológiai pályára lépjen.

Ugyanis, 3-5 éves kora között TBC miatt a deszki tüdőszanatóriumban gyógykezelték, ahol volt egy betegtársa, egy 2-3 évvel idősebb siket kislány. ,,Jelbeszédet használtunk egymás közt, sok időt töltöttünk együtt, az ápolók, orvosok közléseit én tolmácsoltam Évának. A nevére most is emlékszem 50 év múltával.” – meséli. Ekkor jött egy jó pár évnyi ugrás, 30 évesen kezdte ez irányú tanulmányait az akkori munkahelye utasítására. ,,Tanulni mindig szerettem, de mikor elkezdtem átlátni a logikai összefüggéseket a vizsgálati lehetőségek tárházában, onnantól kezdve egyenesen imádtam az audiológiát.”- meséli. ,,Rendkívül izgalmasnak találtam, hogy ha két páciensnek azonos a hallása, és hasonló életkörülmények közt élnek, biztosan nem azonos hangzású készüléket fognak önmaguknak választani, a készülék beállítása pedig merőben más és más lesz.” Az audiológia számára egy gyönyörű hivatást jelent, ahol egy hallókészülék kiválasztásához sok dolgot kell figyelembe vennie a halláson túl is: az egész embert, a szociális és életkörülményeit, az akusztikai közeget, amelyben él. Vannak ugyanis, akik különleges kérésekkel érkeznek.

“Volt olyan ügyfelem, aki azt kérte, hogy csináljam meg úgy a hallókészüléket, hogy a kedvenc szappanoperáját hallhassa. Ellenben nem kíváncsi a szomszédjaira és az utcai közlekedés zajára.” – nevet, de vannak megható pillanatok is. ,,Egy 4-5 éves kisfiú páciensem anyukája 2 nap múlva felhívott, hogy Ádám hallja a játszótéren a cipője alatt “csörgő” kavicsot, pedig eddig a telefon csengését sem vette észre. Nagyon jó naponta látni, mikor a hozzánk forduló személyek újra hallják szeretteik hangját, vagy rácsodálkoznak a madárcsicsergés hangjára, ami már csak emlékeikben élt.”

“Az emberek nem veszik elég komolyan a hallásukat”

Mint mondja, ez óriási hiba. A világot érzékszerveinken keresztül éljük meg, és míg a látással kapcsolatos problémákat könnyebben észrevesszük és korrigáljuk, a hallási képesség hanyatlásának megítélése sokkal szubjektívebb dolog. ,,A “motyogó” környezet mindig a hibás, ha figyelmeztetnek a bajra, akkor sértettek leszünk, és még a TV hangerő visszajelzése sem elég meggyőző.” –mondja, pedig a hallásunkra is úgy kellene vigyázni, mint a “szemünk világára”! Míg a szemüveges látás korrekció szinte divat, addig a hallókészülék viselés még napjainkban is nagy ellenállásba ütközik.

“Nem gondoljuk végig, hogy amikor nem, vagy butaságot válaszolunk egy kérdésre, mindenki tudni fogja, hogy rosszul hallunk, esetenként mosolyognak csak rajtunk. Ma már van lehetőség a készüléket valóban elrejteni, részt vehetünk a beszélgetésekben, ha nincsenek rossz válaszok, akkor senki nem fog hallássérülésre gyanakodni. Egy jól megválasztott készüléket semmivel nem bonyolultabb viselni, mint egy szemüveget!” – vonja le a konklúziót, és én hallássérültként csak bólogatni tudok.

Az is elég nagy baj, hogy felnőttkorban már nem vesszük komolyan a hallásszűrést, hiszen természetesnek tűnik az örökké tartó jó hallás. Nem használjuk a zajvédő eszközöket, nem óvakodunk a koncerteken a hangfal előtt állni, vagy a zajos munkákat védelem nélkül végezni. Mivel nem kötelező a szűrés, ezt ki is hagyjuk. ,,Pedig 25-60 éves korosztálynak zajos tevékenység esetén évente, csendesebb életvitel esetén 2 évente, 60 felettieknek évente érdemes szűrésen megjelenni.” Panasz esetén minél előbb, hiszen az időben felfedezett halláskárosodást könnyebb kezelni, korrigálni.

“Nem kellene kifogásokat keresni…”

A hallássérültek ugyanis gyakran menekülő utakat keresnek: öreg vagyok én már ehhez, erre a kis időre minek költeni, nekem elég 1 darab készülék, hallok azzal amennyit kell, pedig a térhalásnak fontos szerepe van a hétköznapokban. ,,Meglepő, de nem azért fejlődött ki a koponyánkon a 2 fülkagyló, hogy tartsa a kalapot és a szemüveget!” – kontrázik rá.

És hogy mit csinál Ágnes, mikor éppen nem dolgozik? Nem megy olyan messze az audiológiától. ,,A munkám az életem, és egyben a hobbim is!” – vallja, és már az is kikacsolódás, mikor egy-egy előadással elmegy pl. életmód klubokba, iskolásokhoz táborokba, érzékenyítő tréningekre, idősek otthonába. ,,Mégis, mikor megajándékoz a sors a szokottnál több szabadidővel, akkor szívesen kötögetek, olvasok. Majd egyszer, ha még több szabadidőm lesz, utazni is szeretnék.”

Ágnes Pécsett, az Ági-Fon Rét utcai halláspontján várja a hallásproblémájukra megoldást keresőket.

Írjon nekünk!

Szeretne értesülni róla, ha egy új bejegyzés kerül az oldalra? Kövessen minket a Facebookon, vagy iratkozzon fel hírlevelünkre!